Várlak

Állok az esőben.
Arcomon az esőcseppek
könnyeimként gördülnek alá.
Gondolataim messze járnak....
más dimenzióban
más létezésben.

Érzem a föld finom illatát
Enyhe remegés járja át testem.

Rád gondolok...

Merre vagy,mit csinálsz?
Hol vívod örök csatád?
Eszedbe jutok még,
mikor az éj sötétje
beborítja nyugtalan
lelked?
Kívánod-e még
bőröm selymes bársonyát?

Hosszú évezredek
vannak mögöttünk.
Kerestük egymást
életeken át....
Néha csak jelzésben
néha érintésben
néha a létezésben...

De érzem,itt leszel
hamarosan...
Velem...
Várlak...
csak várlak
örök
Kedvesem!!

Magdel2007

Tarot

Tarot

Keverem a kártyát
húzom a lapokat
Párkapcsolat?
Karrier?
A jövőt vajon melyik
lap dönti el?

Koncentrálok....

Húzok...

Máris kész a kép.
Mit sugallnak a lapok?

Végitélet és halál...
Úgy látszik munkámnak
búcsút mondhatok,
de felszabadít és lezárom
a múltam ott.

Világ és csillag!!!
Ennél szebbre
párkapcsolatban
ki számíthat?

Jó csillagzat alatt
a beteljesülés...
Párom,ha megtalálom
vele boldog leszek én.

A kártya mondja,s én
hiszem,hogy való!
Még sosem hazudott
a TAROT

Magdel 2007

Fülem befogták

nem hallok már.

Szemem lecsukták

nem látok már.

Csak érzem,érzem

a lelked itt van

velem

és óvón átölel

édes,szépszavú

Kedvesem

_________

Magdel

szeretném...

Szeretném lesimítani
homlokodról a
ráncokat.

Szeretném lecsókolni
szemed,mikor
szomorún a távolba
mered.

Szeretném ,ha ölelnél
vágytól megrészegedve
hogy testünk
tánca
feledtesse nehéz
terhét életednek.

Szeretném szerelemmel
elűzni a gondokat
melynek súlya
úgy nyomaszt.

Szeretném....
...ha létezésed...
létezésem lenne..

____________________

Magdel 2009

Ott vagyok veled

Mikor fáradtan
ágyba dőlsz és
lehunyod két szemed
-Én....ott vagyok Veled.

Mikor sötétben
kóborolsz és
elkerül az álom
-Én....ott vagyok Veled.

Mikor lélekben
messze jársz és
nem véd már senki meg
-Én ...ott vagyok Veled.

Mikor felébredsz
és melletted
az ágy jég hideg
-Én akkor is....ott vagyok Neked!

______________________

Magdel 2009

Életet, ami él és lüktet.... Amiben van nyugalom és van kiborulás.... Amiben van mosoly és vannak könnyek.... Életet, ami lángol és néha hamuvá éget.... .... ÉLETET!... ... IGAZIT! Elengedem ismét a szentté válásra való késztetést és örömmel üdvözlöm a kirobbanó, tüzes, egyáltalán nem fegyelmezett és nagyon emberi énemet! FELSZABADÍTÓ megengedni magamnak, hogy legyek, amilyen vagyok és szeressem magam pont ilyennek! FELSZABADÍTÓ élni az emberi tökéletlenségben és tökéletessé válni ennek magamhoz ölelésében.

Sötét ..koszosszürke felhők vonulnak az égen.Néha eső is áztatja belőle a földeket.
December van..lassan karácsony...szinte már várja a lelkünk a havat!
Évek óta nem volt fehér a karácsony...

...évekig karácsonyom sem volt...túl sok volt belőle a fájdalom... ....a szeretetlenséget...az egyedüllétet sokkal nehezebben viseli el akkor az ember...
...évekig mindig bántott ,hogy gyermekeimmel egyedül karácsonyozom és hogy nem teljes a család...és mindig csak próbáltam magamra erőltetni a mosolyt ,hogy ne érezzék mennyire fáj....
...aztán teltek az évek...gyermekeim felnőttek..mindegyik más...más úton jár!!
Azóta megint öröm az ünnep....várakozás...készülődés,mert várom ,hogy hazatérnek!!!

Jó velük körbeülni olyankor az asztalt és jókat beszélgetni ,viccelődni ...
Újra igazi élet van a karácsonyban...
..igaz ..én még mindig egyedül élek,de már nem bánt ez sem,hisz békében élek önmagammal..ha nem is minden pillanatában a létezésnek....

...örültem ,hogy talán idén már nem leszek egyedül,ha nem is fizikailag ,de valaki velem lesz karácsonykor és gondol rám,de ez az álom is elveszett...

...durván és kegyetlenül széttört cserepek maradtak csak....
...azért én mégis csak várom a karácsonyt...a friss fehér hóval...a fenyő és a bejgli illatával.... ....békességgel és szeretettel a szívemben...

....mégha most sötét...piszkosszürke felhők úsznak is az égen.....

Mérhetetlen mélység
hulló hó
hópihe némaság
sötét tó

Jégpáncél reccsenése
hajnal ébredése
éjszaka bukása
hulló hó varázsa

Hófehér szépség
van még reménység?
______________

Magdel

2001nov.26

fájdalom

Kiálts fel néma csend!
Fájdalmam kiáltsd!!
Borzalom tölti el lelkem
Fáj,nagyon fáj ez a világ!

Gép a zene,gép az élet
a szerelem is géppé lett!
Piszok és szenny a lábam alatt
az erényből semmi sem maradt.

Táncolunk,forgunk
életünk romjain
Ez a műélet mident
elvadít.....

Hol van a szépség...a harmónia..
oda a remény a szép utópia

Szeretni kéne szépen és szabadon
de ez a műélet mindent körbefon.

_______________________

Magdel


2001.dec.3

pársorosak 2000-2001-ből

Holdfényes ég
táncoló csillagok
A föld szava hív
hát újra itt vagyok.

Táncolok újra
ropja a lábam
őrűltek tánca
tébolyult lázban.
____________________


Lábatlan égbolt
Szikrázó csillagok
Oh,mily rég volt
hogy nálam jártatok!

_________________________

Sötétség-álom
Valóság -rémület
Szerelem-gyűlölet
és ez mind bennem

________________________

Félhomály fátyla
borítja arcom
-Elrejti magányát

______________________

Szeretve gyűlőlni
gyűlőlve szeretni
Az érzelmek csatája ez.
_______________________________


Játszol velem,szívem téped
mégsem kellek neked
Még érzem érintésed
bársonyos jég kezed

__________________________________

Árnyékhölgy szobám falán
Szomorúan néz és vigyáz reám
Telihold elmossa
mosolyod
Töröld le arcodról a
bánatot

________________________

Magdel

Még mindig 1999-ből

Duruzsol,zsibong a társaság
hatalmas a jókedv
Lelkem bánat járja át
Nekem üres az est.

Kellene ,hogy itt légy
s áttörd magányom.
Néhány korsó sőr még
s Te leszel az álmom.
______________________

Sodor, csak sodor az ár!!!
Őrvényéből nem tudok
menekülni
Szerelmed a mélybe ránt
de kár,hogy nem tudok
REPÜLNI!!!

__________________

Izzó lávabugyogás
tömény füstfelhővarázs
Színezüst holdragyogás
csillagfényfürdő a
végállomás.
____________

Az idő és tér végtelenjén
utazom egyedül
Szárnyaszegett lelkem
öreg.
Megfáradt testem égni
kíván.
___________

Magdel

A naplóbejegyzések bevégeztettek!!
Innentől már csak szösszeneteim lesznek a múltból...
az írások már a mostaniak!

Úgy érzem a régebbi gondolataim is hozzám tartoznak és itt a helyük,hogy láthatóak legyenek lelki változásaim is

Naplóbejegyzés október 3.

Sokat gondolkoztam azon,hogy ez a nap tulajdonképpen , miért is más ,mint a többi? Hisz ugyanúgy felkel a nap...ugyanúgy teszem a dolgom... ...mégis....mintha ma nekem sütne ....mintha a dolgaim is sokkal jobban mennének ...mintha szárnyalna a kedvem. ....aztán rájöttem ,hogy talán azért különleges ez a nap , mert 46 éve ezt a napot és ezt az időpontot választottam, hogy leszülessek erre a Földre!!!! ...az összes bolygó együttállásával ....annak összes hatásaival az életemre! ..leszülettem erre a csodálatos és szépséges planétára, hogy megtanuljak tapasztalni...érezni... örülni....sírni...szerelmesnek lenni.... szenvedélyesnek és néha lükének..... ....megtapasztalni mindent ,mit e földi lét csak adhat ...és....örülni az életnek!! .....nem bántam meg ,hogy éppen akkor és ott születtem meg ahol... ...és csak köszönhetem drága szüleimnek , hogy segítettek ebben:))

naplóbejegyzés szeptember 29.

.....visszavonhatatlanul megérkezett...itt van...... ....a természet már pihenni, de előbb még adni készül..... ....szokásos reggeli kávémmal kezemben kiültem kicsit még a bágyadt , de kellemes napsütésbe.... ....föld ..ilyenkor már kicsit rothadó , elmúlást jelző illata érződőtt..... ...színesednek a fák...ritkulnak a lombok...... .....enyhe szellő száguldott végig a fák közt és söpörte le azt elhalt ,elsárgult leveleket..... .....valami megnyugvás..... ....valami számadás féle ...van a levegőben ....sárga és lila virágaim még vadul jelzik , hogy ....hahó még éltet a nap...mi még tündöklünk ....ragyognak szírmaik a napsütésben... ....nagyot koppan az asztalon egy lehullott dió.. jelezvén ,hogy...megértem...szedj össze... ....neked ajándékozom amim van...üzeni kedves diófám... ...és én boldogan szedem össze ajándékait... ....hát Ősz van újra..... ....itt van... ....visszavonhatatlanul megérkezett.

naplóbejegyzés szeptember 24.

Szava...szavak...szavak...... Van ,hogy dőlnek belőlünk és mint egy megáradt folyó sodor magával a lendülete,letarolva elpusztítva mindent, hogy végül ,ha lecsillapul újra élet sarjadjon a helyén. Van ,hogy elnémulunk és kiszáradt, kavicsos folyómeder marad csak és várjuk a megmentő záport , hogy friss vizet hozzon e tikkadt , üres mederbe. Szavak!! ....Őlni tudunk vele és szeretni.... .....gyászolni és nevetni.... ....édesen szólhat vagy bántva...... .....szerelmesen vagy mindent megalázva..... Szavak..... ...regények születnek általa és csodálatos versek.... .....szavak.... ...üresek.....gyilkosak.... ....szerelmesek...mindent elmondóak.... de....csak...szavak.....szavak....

naplóbejegyzés szeptember 18.

Ma sötét arcát mutatja felénk a hold!!
Mégis csodálatos az éjszaka!
Csendes...csillagos ...tücsökzenés!!!

Ha rossz szokásainktól szeretnénk megszabadulni,
erre legalkalmasabb ez a nap!!
megszabadulni és újra kezdeni!!!

Újra kezdeni.......újra kezdeni.....újra kezdeni..
..visszhangzik a csendben!!!

Elmélázom ezen...mit is?
Mit is kezdjek újra?
Ami már régen volt és ma sincs?
Vagy az álmaimat....álmodjam újra?
Szabaduljak meg szokásaimtól,
mikre már nincs szükségem?
Szabaduljak eddigi nem könnyű életemtől?
....mert....hátha....talán.....

....igen ...talán ...újra álmodhatom álmaimat
....talán lesz ami régen volt és ma sincs...
....talán....könyebb lesz az életem....talán....


Ma sötét arcát mutatja a hold.
Mégis csodálatos az éjszaka.
Csendes...csillagos....tücsökzenés.

naplóbejegyzés augusztus 26

	...gondoltam,ha már nem csábít annyira a ágyam, hogy végre belebújak és elmerüljek jó mélyen az alvást hozó csendbe... hát akkor írok....na ,de mit is!!! Néha már gondolatok sincsenek Marad a csend! Nem bántó.......szinte élvezem ezt az éjszakai nyugalmat. Nyitva az ablakom és behallatszik a Csend!!! Igen hallatszik:)) Hozzám a csend is beszél!!! Néhol kutyaugatás hallatszik,na meg a vasút távoli zaja, vonatkerekek halk dübörgése!!! Tücsökzene!! Ahogy hallgatom ezt a zenét bekapcsolódik még egy hang. Lágy dallamos kis pihe-puha zörejek ....susogó falevelek! Milyen beszédesek. Szép dolgokról mesélnek.....a nap szikrázó sugaráról ...a szellő lágy simogatásáról.... az eső szomjatoltó finom cseppjeiről. Beszélnek az emberekről is.... a labdázó és a fára felmászó gyerekekről....beszélnek a két idős néniről , kik minden délután megpihennek árnyat adó lombjuk alatt ......hallgatom... figyelek...és beszélnek..... rólam!!! Elmondják ,hogy tudják mennyire szeretem őket ....elmondják hogy ők is érzik , mikor símogatva átölelem a fa törzsét ....elmondják,hogy látják ,mikor szomorú vagyok, ....de elmondják azt is mennyit látnak nevetni ....és várják azt a percet mikor látni fogják , hogy tudok szeretni. Tudják .... eljön az ősz is és nekik menni kell , de ezért nem szomorúak,mert .....tudják újra lesz tavasz ....tudják szeretem a hulló falevelet ,,,,tudják még akkor is csodálom szépségüket ...és igen.....tudják...és mondják....csak mondják.... míg pillám nagyokat nem rebben és csodálatos meséiken mély álomra nem szenderülök......

naplóbejegyzés augusztus 6

Megint este van...sőt lassan éjszaka!
Telihold vidáman világít be ablakomon!
Érdekes...Ő is egyedül van ,mégis vidám!!!
Nem érzi hiányát annak ,hogy legyen mellette valaki!!!
Csak úszik szép lassan az égen
és csodálatos éjszakai fényekkel kínál meg minket!!!
Ilyenkor nem tudok aludni,máskor is nehezen ...de ilyenkor!!!....

Nézem vakítóan fehér fényét...
szinte már káprázik tőle a szemem!

A Quimby Otthontalanság otthona című számának
egy sora kóborol most a fejemben!!

"Sétál a hold a háztetőn és zsinóron húzza maga után a szivem!!!"

Annyi nyugalom és mégis annyi magányosság
van ebben az egy sorban!!!

Pedig a Hold az más!!!

Ilyenkor izzik...
ilyenkor teljes....
Ilyenkor él.....
ilyenkor szenvedélyes...

Ezt mind mind sugározza....felém!!!

Én is ilyenkor élek....
ilyenkor izzok....
tele vagyok szenvedéllyel...ilyenkor

...csak éppen nem vagyok teljes....
....nem vagyok egész!!!

Hiányzik a másik felem!!!

vajon látja a hold fényes ragyogását???

Nála is beragyog az ablakon???
Vajon eszébe jutok ,úgy mint nekem Ő???,
vajon.....

Igen...és sétál a Hold a háztetőn
és zsinóron húzza maga után a szívem......

naplóbejegyzés augusztus 2.

A mának élni nem ugyan az ,mint a mában élni!

Éljük át a jelen minden egyes pillanatát,
de állandóan tudatosítsuk magunkban a múlt,
a jelen és a jövő folyamatosságát.
Tegyük szövetségesünkké az időt:
vessük el jövönk magjait a jelenben,
vágyaink és törekvéseink révén.
Ha holnapig várunk ,hogy valami újba kezdjünk,
talán soha nem tesszük meg.
A jövő csak akkor a miénk,ha jelenné vált.
Próbáljuk hát meg értelemmel megtölteni
életünk minden percét!!!

Naplóbejegyzés július 23

	Ma ünneplőbe öltöztettem magam és a szívemet. Az alkalom szomorú ..ezért talán fura szó is az hogy ünneplőbe. Búcsúzom....búcsúzom egy baráttól ,ki elment..... .....a folyó messzire sodorta, mikor kiesett biztonságot aligha nyújtó csónakjából!!! Jó barát volt...szerettük sokan,bár a bohémek vad életét élte, de volt humora és szeretete felénk!! Változott az élete...révbe ért!! Végre volt egy lány ,ki szerette annyira, hogy meg tudta változtatni az életét! Megtalálta végre útját!! Nyugodt szívvel térhet hát vissza a másik létbe, hol szerettei már nagyon várják!! Mi sírunk ,hogy elment,ők örvendeznek odaát , hogy visszatért. Utolsó útjára itt a földi létben ma kísérik. Kisérem, követem lelkét én is, hogy biztonságos szép helyre kísérjék angyalai! Köszönöm barátságod és röpke kis szerelmed!!! Ég áldjon barátom!!!

gondolataim

Megint éjszaka van...

Előbb még száguldó gondolataim lecsendesedtek!

...már nem is tudom milyen gondolatokat formázzanak meg a szavak!
...lecsendesült, álom szép fénytánc van bennem!
Kedvesem gyönyörű versére dallam él lelkemben.....
....könnycseppek járják arcomon táncukat...
....elindulnak szemem zugából szép lassan és gyorsulva gördülnek lefele...
...egy....majd még egy...és még.....még......
.....az öröm könnyei ezek....a boldogságé....
...szépséget kaptam ....egy kis csodát...

...éjszaka van....de már nem vagyok egyedül...hisz a távolban valaki....talán ...kicsit ...mindig gondol rám.....

Szép szemű szeretőm

Ahogy hallgatom a dalt, úgy bontakozik ki előttem egy kicsit erotikus , buja tánc körvonala. Lecsukom szemem...és mozdulok ...lassan finoman...először csak a kéz finom mozdulatai ...majd hullámozni kezd a mell és szép lassan a csípő!!! Visz a ritmus...magával ragad. ..minden mozdulat önkéntelen és tiszta...hívogató...... Hívlak hát szépszemű szeretőm!!!!

naplóbejegyzés július 15.

Azt hiszem , ma elszaladt velem a ló vagy elrepült velem a zene? Nem is tudom.Azt sem tudom ,hogy miért csábított folyton ide a gép elé a mai nap. Úgy látszik ma ez kellett! Olvastam ma itt meglepően szép írásokat, hallgattam jó zenéket és valahogy egy olyan illúzióban éltem egész nap , hogy nem vagyok egyedül! pedig már szeretek egyedül lenni. Régebben az egyedüllét egyenlő volt számomra a magányossággal. Nem is szerettem még pillanatokra sem egyedül maradni. Aztán úgy hozta az élet ,hogy a gyermekeim elmentek itthonról.Kollégiumba,más városba, külföldre...és meg kellett tapasztalnom az egyedüllétet. Megrémültem ,hogy mi lesz így velem. Tele voltam félelemmel. Első időkben nem találtam a helyem. Aztán azt vettem észre...egyre több olyan dologra van időm , amivel addig nem foglalkoztam. Például magamra.!!!! Rájöttem...talán azért féltem annyira az egyedülléttől , mert nem akartam szembenézni saját magammal, a gátlásaimmal,az addigi életemmel. Sok mindent felfedeztem magamban , aminek a létezéséről addig nem is tudtam ....rá kellett jönnöm ,hogy az addigi életem csak rombolta a szeretetem magam felé. Nem szerettem magam. Nem szerettem a tükörbe nézni. Aztán közelebb léptem a tükörhöz...és még közelebb... ....belenéztem és megkérdeztem ...ki vagy Te???? ...a tükör néma maradt,de nem adtam fel!!! Újra és újra feltettem ezt a kérdést , addig ismételgetve ,míg el nem kezdtek jönni a válaszok. Meglepő dolgokat tudtam meg... ......MAGAMRÓL.... Kezdtem megismerni azt az embert , aki valójában vagyok. Az álarcok szép lassan szétmállottak , leperegtek rólam,míg végül nem maradt más ,csak a meztelen lelkem. néztem...és ámultam... ...szépsége rabul ejtett....nem maradt más csak egy tündöklően szép ragyogás!!!! ..Aztán elfordultam a tükörtől és el kezdtem az embereket figyelni. ..vajon ők is ilyenek? Nem csak káprázat ,amit láttam. Segítettem embereknek,hogy merjenek tükörbe nézni ...szembenézni saját magukkal... és úgy érzem már ez megérte....mert .....kezdtek lebomlani a felvett álarcok ....kezdett tisztulni a kép ...látták magukat lecsupaszítva ...tisztán .....emberlelküen. Kezdett áradni a szeretet magunkfelé. ...mások felé....és egyre több és több lett. Vidámabban,mosolyogva járunk,járok az utcán!!! Kedvesebbek velem az emberek, jól érzik magukat a társaságomban ...és nem tudják miért. Pedig egyszerű....igaz...sok-sok fáradságos munka és sok szembesülés kellett ahhoz , hogy kibontakozzon az álarcok mögül a szeretet, de ...kibontakozott....és árad.....egyre több és több lesz. Ez csak azoknak fáj majd,de nagyon , kik nem mernek álarcaik mögé nézni. Nem mernek szembesülni azzal a lénnyel akik ők valójában és élik tovább befalazott, megkövült életüket, ha egyáltalán lehet azt még életnek nevezni.

napló bejegyzés július 15. Repülés!!

Most,hogy így figyelem a repülőgép repkedését ...elkapott a vágy...na nem a mérgek iránt,hanem a repülésért!!!:) Nézem ,ahogy szálldos és eszembe jut egy 3 évvel ezelőtti nap. Kicsit hűvös volt a levegő , de ragyogott a nap!! Utunk a fertőszentmiklósi reptérre vezetett, ahol megcsodálhattam a szebbnél szebb sárkányrepülőket. Szinte úgy repestem egy egy felszálló gép láttán mint egy gyerek:)) Akkor jött a meglepetés!!!! Kedvesem megmutatott egy szép gépet és mondta szálljak be ,hogy kipróbáljam milyen érzés. Beültem és sóhajtottam ,hogy de jó lenne kipróbálni, milyen lehet ilyen kis lélekvesztővel repülni. Ok-mondta. Lestem rá értetlenül.....mire végre nevetett - gondolom az arckifejezésem láttán - és megmondta,hogy az az ő gépe és azért hozott ide ki , hogyha nem félek repülhetünk egyet. Hát...mit mondjak....nem kellett sokáig biztatni:))) Életem egyik legcsodálatosabb érzése volt! Maga a szabadság!!!! Igaz ..majd odafagytam,de az akkor nem igazán érdekelt!!! Leírhatatlan az élmény!!! Ahogy egyre kisebbek lettek a házak ....egyre nagyobb a horizont!! Fertő.tó fentről...és a rétek ,mezők...minden olyan gyönyörűnek,tisztának látszott!! Szinte csak kis fogpiszkálók voltak a villanyvezetékek. Élveztem a szél és a motor zúgását ...kitártam karom és énekeltem:) Már nem tudom mit.... Nem gondoltam ,hogy ilyen sokat fogunk repülni ...egészen Szombathelyig.. ott leszálltunk és kis barangolás után vissza!!! Kedvesem megjegyezte,mikor földet értünk , hogy ilyen bátor kevés ember szokott lenni. Rácsodálkoztam.....:de,hát mitől féltem volna? Hisz biztam benne , na persze meg az angyalokban:))) vigyáznak ők rám:)) Milyen emlékeket elő nem hoz egy szúnyogok elleni támadás!!!!:)

gondolataim

Éjszaka van.... A kissé már fogyó hold bekandikál az ablakomon. Engem néz.Úgy érzem figyel... Bámulok arcába és én is nézem. Egyformák vagyunk mi ketten. Egyedül haladunk pályánkon... kisérőink legfeljebb a csillagok. Csend van...csak néha hallatszik egy-egy távoli kutyaugatás... .... csillagok zenéje hív...csalogat a messzeségbe.. .és én repülök... ...angyalszárnyak repítenek...a hold már csak , mint egy kis csillag látszik a horizonton. képzeletem bámulatos világok felé visz.... hatalmas,fénylő Óceánok.....erdők,ligetek végtelenje...virágzó rétek és mezők... ...hazaértem... ...tóparton kis ház áll...kéményéből vékony füst csík kúszik fel az égre,jelezve ...gyere...várunk haza... otthonod melege vár. belépek az ajtón...és szívem hatalmasat dobban, a kandaló előtt térdepelve felnéz.. .leteszi a kezében lévő fahasábot és elém siet... ...mosolya kedves és lágy...érzem, szeret engem... várt rám... ...megölel és én jóleső érzéssel símulok karjaiba. ...otthon vagyok,megérkeztem.... ...gondolataim visszatérnek szobám falai közé.. .és én még mindig a fénylő Holdat bámulom. Hiányzol Kedvesem!!! Régmúlt találkozásunk emléke könnyet csal szemembe..... Vajon Te most mit csinálsz? Lehet Te is merengő tekintettel a Holdat bámulod és rám gondolsz? ...lehet...

Naplóbejegyzés július.2.

	Szinte fullasztóan meleg idő van kinnt. Igaz,nem tudom ,hogy az jobb -e ,h ogy itt bent kuksolok és lesem a gépet!!! Sok mindent nem látok rajta:(( Talán a zenéket miket hallgatok közben.... most éppen az Óceán hangját hallgatom. lágy...megnyugtató...szinte altató. Elképzelem ,hogy cipőmből kibújok és elindulok az óceán partján. Ragyogóan süt a nap...a homok a talpam alatt is kellemesen meleg. Kicsit beljebb sétálok és már érzem a lábamon a víz hideg símogató érintését. Egyedül vagyok.Nincs körülöttem senki. Arcomat a napfelé fordítom és élvezem sugarai melegét. Tovább sétálok.Itt már kavicsosabb a part. Távolabb nagyobb sziklákat is látok. Odasétálok.Látom hogy van olyan is melyikre fel lehet menni. felmászom az egyikre és leterítem a kendőm. mivel nincs itt senki...kibújok ruháimból és elfekszem a kendőmön. Nagyokat nyújtózom és finom kis mosollyal arcomon elcsendesedem. Élvezem minden porcikámban a napfény éltető erejét! A szél lágy símogatását! Boldog vagyok!!! Eszembe jutsz közben Te is, te távoli Kedves! Jó rád gondolni:)) Vajon most mit csinálsz?Merre jársz? Csodálatos lenne ,ha itt lennél mellettem. Most jó egyedül is. Felállok...nyújtózom egyet és besétálok a vízbe .....hideg....libabőrözöm tőle...de csodás az érintése .Lehűtti felhevült testem. bámulom a végtelent......beljebb nem merészkedem , mert úszni nem tudok olyan jól. Persze,ha itt lennél....veled mennék, mert tudom Te vigyáznál rám!! A nap szép lassan elindul lefelé pályáján! Kisétálok a partra...a még vizes testemre felveszem könnyű kis nyári ruhám ...és elindulok vissza.....feléd. ...hozzád...Kedvesem. Húúú!!!ÉBRESZTŐ!!!!! Rá kell jönnöm ,hogy ez csak egy kellemesen szép álom!!!!! Néha olyan jó álmodni!!! Főleg,mikor kint elviselhetetlen az idő és bent meg csak egy gép társaságát élvezhetem.

Naplóbejegyzés június 30.

.....bár esőfelhők közelednek, azért ma már ragyogott a nap! Nem úgy az én kedvem:(( Jó volt kimenni kicsit már a kertbe, kiülni a diófa alá és kicsit elmerengeni..... ...eszembe jutott, hogy nem volt ez mindig így! Rengeteg kis sztori előjött a gyerekeimről... ...szinte láttam ,hogy még kicsik és itt futkároznak, játszanak az udvaron ....végre mosoly ült ki az arcomra, a régmúlt idők eltárolt boldogsága..... ......mikor Dávid felmászott a diófa legtetejére , mint egy kismacska és utánna onnan nyávogott , hogy nem tud lejönni.... ....Frida,ahogy a barátnőivel királylányost játszik és mindenféle fátylakban(függönyökben )rohangásztak,mint a kert tündérei.... ....mikor Tibor és zenész barátai nagy banzájokat rendeztek.... ...rég volt...elmúlt.....de most mosolyt csalt az arcomra az emlékezés, mert azért itt vannak most is ...körbe vesznek most is és tudom , hogy imádnak most is.....és ez...JÓ!!!!!! ...most már jöhetnek a viharfelhők!!!! Én akkor is mosolygok!!!:)))

Pillangók!

Szeretem pillekönnyű létüket. Szárnyalásukat a szellő hátán... Táncukat a virágok felett.... Szabadságukat,mivel élik röpke kis életüket!

Szösszenetek 2000-ből

Hányszor eszembe jut teste melege, mikor hideg éjszakákon hozzábújtam. Nem voltam egyedül. Most hideg takaróm símul testemhez, nagyon fázom. Egyedül vagyok.... ___________ Tűnő égi fény voltál csupán, mely elrepült,s jött a magány Szárnyaltál, s szárnyad szegted te embergyerek. Üres szívem azóta kiállt: Hol vagy szerelem? Hol vagy te vágy? ______________ Izzik a föld a talpam alatt forrong a testem a paplan alatt Valaki kéne ,ki elcsábít de félelmem mindig megállít Tabuk és sorompók vesznek körül Kitőrni innen ! - kiállt a lelkem s testem tébolyult táncba merül. ___________ Üres az agyam, nincs gondolatom csak a szívem van tele veled. Reménység hercege Isten veled.... ________________ Fejem felett szálló idő Mond hova rohansz? ___________ Bénult a lelkem mégis érzem sajgását.... _________ Magdel

Őszi gondolatok

Gomolygó őszi ködök mögött
látom arcodat.
Viharos szelek hozzák
felém mosolyodat.
Lehullott levelek zizzenik
lépted zaját.
Esőcseppek moraja zúgja
hangod dalát.

Magdel

Gondolataim

...újra itt van...most szépen ....lágyan ..csendesen
.....igen...az Ősz......ragyogó ,pompázatos színei...
...mintha báli ruhába öltözött volna a természet...
....szinte az izzó vörös,
a napfény színű sárga minden
finom kis árnyalata megtalálható...
...megmutatja tündökletes arcát ,
majd ledobja ruháit és elpihen...

....fura elmúlás szaga van a nedves avarnak,
ahogy a lépteim felkeverik a leveleket......
...a nap még át-át villan a felhőkön ,
megmutatva ,hogy még van ereje...

...a házunk előtti juharfa is sárga pompába öltözött...
...nézem ezt a csodát ,ahogy beragyogja a nappali terét ,
finom ,lágy milliőt kölcsönözve neki...
....enyhe kis szellő játszik a levelekkel ,
ami fénytáncot vetít a falra...

....gyönyörködöm benne....hisz csak pár napig enyém
ez az élmény és napfám is eldobja ékességét ,hogy pihenjen....

...mert itt van ...újra ...csalhatatlanul az ...Ősz!

Gondolataim

	...álom.... ...álom és szerelem..... ...ezek a gondolatok foglalkoztatnak most.... ....hogyis kapcsolódik össze e két fogalom?? Mi köze az álomnak a szerelemhez??? Miért csak álmodjuk a szerelmet annak teljes megélése helyett? .....mert ott a félelem.... ...álmodni jó....elképzelni a Kedvest.. ..minden mozdulatát....a hangját....az érintését, mikor lágyan végig simít felhevült testünkön ...érezni forró kezének nyomát.. ..lágy csókjait.....finom illatát... ..igen,álmodni jó!!!! ...de mi van mikor nem álmodunk? Mikor a képzelet nem csapong, hanem szembe kell néznünk a való életünkkel? ...igen,akkor ott a félelem,mert mi álomban oly csodás, az itt és most szinte rémisztő lehet.... Mi van ,ha nem is olyan kedves? .....ha nem tetszem majd mégse neki.... .....és ha ő nem olyan ,mint képzelem... ...ha....ha...ha...és a félelmeink sorban. Megmérgezik már a még el sem jövőt!!!!!! ...mi lenne ,ha az életünk is álmodnánk vagy az álmainkat is megélnénk? ....talán nem lenne benne félelem? ....talán nem lenne benne szorongás??? .....talán ...akkor még boldogok is lehetnénk? ....igen...álmodni....jó.....

Napló bejegyzés április 25.

	Hangulat
	Szép volt a délután. Csupa lágy és selymes. Kiültem kicsit a kertbe, élveztem a nap símogató sugarait. Gyönyörködtem a tavasz virágaiban, a lila illatos orgonában, a szellőrózsa ártatlan fehérségében, az íriszek feslő bimbóiban.. Minden nyugalmasnak és tökéletesnek látszott,de.... Valami hiányzott.... Te hiányoztál Kedvesem! A múlt életek során velem élő, a jelenemből még hiányzó , de a jövő átsejlő fátylán megvillanó kedves ,Te !!! Hol késlekedsz? Lelkem minden kis rezdülése rád vár !! Gyere haza végre !

Szösszeneteim 2001-ből!

Távoli tenger zenéje száll
nyugtatja lelkem.
Kavargó érzéseim csillapulni
látszanak
Hiányod mégsem hagyja
megnyugodni testem
________________

Nem akarlak látni
Nem akarlak érezni
Szeretni sem akarlak többé.
Csak feledni, feledni
gyűlölni akarlak
Széttépni, mint oroszlány
a zsákmányát
és sírni kiszáradt csontjaid felett.
____________________

Mindenki alszik.
Zsibbadt részegség
mámora zsongítja lelkem.
Indián alszik két lépésre
tőlem
S reménytelen szerelem
dobogtatja szívem.
___________________

Sikolt bennem a szenvedély
az évek telnek, s üres az éj.
Sötétség ,magány, félelem
Már csak ez tölti ki
életem?
___________

A csend béklyóba zár
Testem szerelmet kíván.
Körülölel a sötét éj.
Szeretném ,ha itt lennél
A magány nem nekem való!
___________

Álmodtam az éjszaka-
-nem tudom mit tegyek!
Telihold néz be ablakomon
S érzem, hogy kinevet!
_____________

Magdel 2001

Mikor a fák beszélnek... Mezitláb álltam a fűben. Éreztem , hogy áramlik Földanya energiája a talpamon keresztül, fel először a combjaimba, majd lassan átjárta a hasam,a mellkasom, elérte szívemet és felkúszott a koronacsakrámhoz. Lágyan fújt a szél. A nap sugarai már csak finoman érintettek, hisz lemenőben volt már, mai útja a végéhez közelgett. A nyírfa éppencsak kibúvó levélkéit lágyan ringatta a szél. Beszélt... Először nem értettem, de ő csak beszélt.... Sustorgó szavai a szívembe kúsztak. Hívtak..és én ...mentem... Testem szinte összesímult a fa törzsével. Lehunytam szemem ...homlokom a fának támasztottam. ...átöleltem.... és a fa beszélt. Lelkemhez szólt,szinte eggyé forrtam vele... Eltünt a tér...az idő...minden. Csak mi voltunk ketten egyek. Lágy ringatózását átvette testem és én is nyújtóztam ...ringtam az alkonyati csendben. Békesség járta át lényemet. Boldog voltam...... _______________ Magdel

	Erdély
	Ma pakolászás közben találtam a dolgaim között egy feljegyzést. Felidézte bennem a tavaly nyári nagy kalandomat,Erdélyt. A hegyeket ,a fenyveseket ,patakokat,embereket. Szívesen lennék most is ott.Barangolnék a Hargitán és nézném a Küküllő sodró lendületét,beszívnám a fenyvesek átható illatát. A feljegyzés: Erdély Ezerpompában tarkálló rétek felett tornyosuló fenyvesek. Patak morajlásában elvesző emberi hangok, Lágy szellő símogatta zöldlombú fák, Áfonya bokrok mélyén zizgő apró méhek, Éj sötétjében szikrázó milljó kis csillagok Hiányozni fogtok!! Tehéncsorda lassú tánca az utakon,, Megrakott szekereken mélázó emberek, Székelykapuk hívogató szépsége, Szőlőlugasok átható méregzöld tengere, Hargita csúcsainak hívogató szava. Suttogják:Gyere haza!! ________________ Magdel

pár gondolat!

Kicsit fura talán ,hogy márciusi és áprilisi bejegyzések kerülnek ide,de írtam egyhelyütt egy naplót és szeretném átmenteni ide az ott bejegyzetteket!
Úgyhogy most talán még kicsit kesze -kusza lesz az elején a blogg,de szeretném .ha ezek is ,meg a régebbi kis szösszeneteim is ide kerülnének!!
Verseknek nem igazán merem nevezni őket ,mert csak kósza kis gondolatok :))

Naplóbejegyzés április.9.

	Virág illat úszik a levegőben. Mindent elborító ibolya kékség. Szerény kis virág mámorító illata. Virágzik a ringló.Hófehér virágtenger veszi körbe a fát és illata a méhrajokat is odacsalogatja. Bontja virágait a cseresznyefa is. Holnapra Ő is menyasszonyi ruhába öltözik. És ez csak egy kis séta a kertemben. Tele vagyok várakozással.

Napló bejegyzés április.7

Ma csodás volt a nap! Tele voltam jókedvvel, vidámsággal,vitalitással. Az este mégis valahogy elromlott. Nem tudom talán a már majdnem telihold teszi? Vagy , mert mégsem tudtam beszélgetni este azzal akire számítottam? Most olyan egyedül érzem magam és ez a buta hold is csak bámul be az ablakomon. Mindegy.....A holnap biztosan szebb lesz!

Napló bejegyzés március 31.

Ma március utolsó napja van.
Tavasz!!
Kitárom szobám ablakát, leülök, becsukom a szemem és élvezem a csendet.
Csendet??!
Ami elsőre megérint, az a friss tavaszi szellő illata.Mintha selyem símogatná az arcomat, lágyan, selymesen.
Föld illata van.
Szeretet illata van.
Elmerülök benne.....
Egyre jobban érzékelem a hangokat....
Csend?
Csend hangjait.
Vadgerlék turbékolását, a fekete rigó dallamos hangját, a verebek játékos és pajkos hancúrozását,távolban kutya ugatását.
Tavasz!!
Beszívom minden érzékemmel.Szinte fürdök benne!
Táncol a lelkem, éled a szívem!!!!!!
Boldog vagyok!
egy a természettel!
Csend van.
Mámorító csend.

Gondolatok

Felfedeztétek már,hogy az életünkben milyen hatalmas szerepe van az érzéseinknek?
Olyanoknak,amiknek nem is tulajdonítunk különösebb jelentőséget.
Éljük mindennapjainkat,boldogok,vagy éppen boldogtalanok vagyunk,de az érzéseink,a fő mozgató erőinknek nem adjuk meg a kellő tiszteletet.
Miközben minden cselekedetünket,minden gondolatunkat,vágyunkat az érzésünk járja át,nem tulajdonítunk-tudatosan-neki jelentőséget.
Életünket át és áthatják az érzések,de ritkán veszünk róla tudomást,ritkán hívjuk segítségül őket!
Ritkán alapozunk az érzéseinkre,mégis képesek vagyunk sikereket elérni,sikeresek lenni!!!
Nem használjuk,legalábbis olyan mértékben,amennyire képesek vagyunk,a bennünk rejlő képességeket.Gondoljatok bele,mire lennénk képesek,ha ezeket tudatosan használnánk!!

Ezeket a bennünk lévő erőket,pedig csak TUDATOSAN vagyunk képesek használni!
Amikor harmónia van bennünk,akkor érezzük a jót és a rosszat is.Tapasztaljuk mindkettőt,de nem kerülünk az uralma alá,képesek vagyunk választani.
Ha elveszítjük a harmóniát,akkor vagy csak a rosszat éljük vagy csak ugyanannak az érzésnek a CSAK jó oldalát tapasztaljuk.
Ha csak rossz van bennünk,akkor csak rossz fog velünk történni.
Folyamatosan csak a rossz dolgainkra koncentrálunk úgy rosszá válik az életünk.

Amikor csak a jó dolgokra figyelünk,akkor becsapjuk önmagunkat.Ha csak a jó dolgokat akarjuk megélni,a végén elfelejtjük élvezni.

Harmóniára kell törekednünk!Ezt pedig úgy tudjuk elérni,hogy észleljük a rosszat és ráébredünk,hogy ez nekünk rossz,felfedezzük,hogy másra vágyunk és ezért a vágyért tudatosan teszünk!!

Ma nem tudok elszakadni a géptől. Kinézek az ablakon és csak a szomorú időt látom . Tépi a fákat a szél és esik az eső . Olvasgatok.... és felteszem magamban a kérdést ..... Mi történt a világgal? Mi történt velünk,emberekkel? Miért van ennyi magányos lélek itt? Pedig a magány ellenszere nem egy másik ember,hanem saját magunk. Tudom lehetünk sokan ,akik egyedül élnek, de ez még nem jelenti azt ,hogy magányosnak is kell lennünk. A társtalanság nem feltétlenül = a magánnyal. Szembe kell néznünk önmagunkkal,szeretnünk kell azt a lényt , akik vagyunk és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem is olyan rossz az egyedüllét....már nem a szomorúság sugárzik a szemünkből... Mosolygunk és mosolyunkra választ is kapunk. Nagyon is igaz az a régi bölcsesség: MOSOLYOGJ ÉS A VILÁG VISSZAMOSOLYOG RÁD!!

Szerelmem

Szerelmem úgy tőr fel,mint
Vezuvból a láva
Mindent elönt,mi útjába kerül
és forró izzással veszi körül.

Szerelmem oly mély,mint
a kút hűs vize
Belemerülve húz mélysége le
Örvénylése nem enged felfele.

Szerelmem szárnyal,mint
madár az égen
Szellő repíti tova szárnyain
S röpte meg sem áll a csillagokig.


Magdel

1999 X.

A blues , ami számít

Hideg a szobám
Hideg a testem
üres a lelkem.
Nincs, aki várjon
Nincs, aki kérjen
Nincs,ki szeressen.
Csak a blues ami számít
Csak a blues ami fontos
Csak a blues,a blues a blues.


Rémít az éjjel
Félek, hogy éljek
Nem kell a szesz sem.
Nincsen már pénzem
Nincsen már férjem
Nincsen reményem.
Csak a blues ami számít
Csak a blues ami fontos
Csak a blues,a blues a blues.


Világok harcban
Virágok sárban
Asszonyok gyászban.
Kinek is higgyek
Hol van az Isten
Mond, hol keressem?
Csak a blues ami számít
Csak a blues ami fontos
Csak a blues,a blues a blues.

Magdel