Mikor a fák beszélnek... Mezitláb álltam a fűben. Éreztem , hogy áramlik Földanya energiája a talpamon keresztül, fel először a combjaimba, majd lassan átjárta a hasam,a mellkasom, elérte szívemet és felkúszott a koronacsakrámhoz. Lágyan fújt a szél. A nap sugarai már csak finoman érintettek, hisz lemenőben volt már, mai útja a végéhez közelgett. A nyírfa éppencsak kibúvó levélkéit lágyan ringatta a szél. Beszélt... Először nem értettem, de ő csak beszélt.... Sustorgó szavai a szívembe kúsztak. Hívtak..és én ...mentem... Testem szinte összesímult a fa törzsével. Lehunytam szemem ...homlokom a fának támasztottam. ...átöleltem.... és a fa beszélt. Lelkemhez szólt,szinte eggyé forrtam vele... Eltünt a tér...az idő...minden. Csak mi voltunk ketten egyek. Lágy ringatózását átvette testem és én is nyújtóztam ...ringtam az alkonyati csendben. Békesség járta át lényemet. Boldog voltam...... _______________ Magdel