2009. október 24., szombat



Erdély



Ma pakolászás közben találtam a dolgaim között egy feljegyzést.
Felidézte bennem a tavaly nyári nagy kalandomat,Erdélyt.
A hegyeket ,a fenyveseket ,patakokat,embereket.
Szívesen lennék most is ott.Barangolnék a Hargitán
és nézném a Küküllő sodró lendületét,beszívnám
a fenyvesek átható illatát.

A feljegyzés: Erdély


Ezerpompában tarkálló rétek felett
tornyosuló fenyvesek.
Patak morajlásában elvesző
emberi hangok,
Lágy szellő símogatta
zöldlombú fák,
Áfonya bokrok mélyén zizgő
apró méhek,
Éj sötétjében szikrázó milljó
kis csillagok
Hiányozni fogtok!!

Tehéncsorda lassú tánca
az utakon,,
Megrakott szekereken mélázó
emberek,
Székelykapuk hívogató
szépsége,
Szőlőlugasok átható méregzöld
tengere,
Hargita csúcsainak hívogató
szava.
Suttogják:Gyere haza!!
________________

Magdel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése