Naplóbejegyzés július.2.

	Szinte fullasztóan meleg idő van kinnt. Igaz,nem tudom ,hogy az jobb -e ,h ogy itt bent kuksolok és lesem a gépet!!! Sok mindent nem látok rajta:(( Talán a zenéket miket hallgatok közben.... most éppen az Óceán hangját hallgatom. lágy...megnyugtató...szinte altató. Elképzelem ,hogy cipőmből kibújok és elindulok az óceán partján. Ragyogóan süt a nap...a homok a talpam alatt is kellemesen meleg. Kicsit beljebb sétálok és már érzem a lábamon a víz hideg símogató érintését. Egyedül vagyok.Nincs körülöttem senki. Arcomat a napfelé fordítom és élvezem sugarai melegét. Tovább sétálok.Itt már kavicsosabb a part. Távolabb nagyobb sziklákat is látok. Odasétálok.Látom hogy van olyan is melyikre fel lehet menni. felmászom az egyikre és leterítem a kendőm. mivel nincs itt senki...kibújok ruháimból és elfekszem a kendőmön. Nagyokat nyújtózom és finom kis mosollyal arcomon elcsendesedem. Élvezem minden porcikámban a napfény éltető erejét! A szél lágy símogatását! Boldog vagyok!!! Eszembe jutsz közben Te is, te távoli Kedves! Jó rád gondolni:)) Vajon most mit csinálsz?Merre jársz? Csodálatos lenne ,ha itt lennél mellettem. Most jó egyedül is. Felállok...nyújtózom egyet és besétálok a vízbe .....hideg....libabőrözöm tőle...de csodás az érintése .Lehűtti felhevült testem. bámulom a végtelent......beljebb nem merészkedem , mert úszni nem tudok olyan jól. Persze,ha itt lennél....veled mennék, mert tudom Te vigyáznál rám!! A nap szép lassan elindul lefelé pályáján! Kisétálok a partra...a még vizes testemre felveszem könnyű kis nyári ruhám ...és elindulok vissza.....feléd. ...hozzád...Kedvesem. Húúú!!!ÉBRESZTŐ!!!!! Rá kell jönnöm ,hogy ez csak egy kellemesen szép álom!!!!! Néha olyan jó álmodni!!! Főleg,mikor kint elviselhetetlen az idő és bent meg csak egy gép társaságát élvezhetem.

Naplóbejegyzés június 30.

.....bár esőfelhők közelednek, azért ma már ragyogott a nap! Nem úgy az én kedvem:(( Jó volt kimenni kicsit már a kertbe, kiülni a diófa alá és kicsit elmerengeni..... ...eszembe jutott, hogy nem volt ez mindig így! Rengeteg kis sztori előjött a gyerekeimről... ...szinte láttam ,hogy még kicsik és itt futkároznak, játszanak az udvaron ....végre mosoly ült ki az arcomra, a régmúlt idők eltárolt boldogsága..... ......mikor Dávid felmászott a diófa legtetejére , mint egy kismacska és utánna onnan nyávogott , hogy nem tud lejönni.... ....Frida,ahogy a barátnőivel királylányost játszik és mindenféle fátylakban(függönyökben )rohangásztak,mint a kert tündérei.... ....mikor Tibor és zenész barátai nagy banzájokat rendeztek.... ...rég volt...elmúlt.....de most mosolyt csalt az arcomra az emlékezés, mert azért itt vannak most is ...körbe vesznek most is és tudom , hogy imádnak most is.....és ez...JÓ!!!!!! ...most már jöhetnek a viharfelhők!!!! Én akkor is mosolygok!!!:)))

Pillangók!

Szeretem pillekönnyű létüket. Szárnyalásukat a szellő hátán... Táncukat a virágok felett.... Szabadságukat,mivel élik röpke kis életüket!

Szösszenetek 2000-ből

Hányszor eszembe jut teste melege, mikor hideg éjszakákon hozzábújtam. Nem voltam egyedül. Most hideg takaróm símul testemhez, nagyon fázom. Egyedül vagyok.... ___________ Tűnő égi fény voltál csupán, mely elrepült,s jött a magány Szárnyaltál, s szárnyad szegted te embergyerek. Üres szívem azóta kiállt: Hol vagy szerelem? Hol vagy te vágy? ______________ Izzik a föld a talpam alatt forrong a testem a paplan alatt Valaki kéne ,ki elcsábít de félelmem mindig megállít Tabuk és sorompók vesznek körül Kitőrni innen ! - kiállt a lelkem s testem tébolyult táncba merül. ___________ Üres az agyam, nincs gondolatom csak a szívem van tele veled. Reménység hercege Isten veled.... ________________ Fejem felett szálló idő Mond hova rohansz? ___________ Bénult a lelkem mégis érzem sajgását.... _________ Magdel

Őszi gondolatok

Gomolygó őszi ködök mögött
látom arcodat.
Viharos szelek hozzák
felém mosolyodat.
Lehullott levelek zizzenik
lépted zaját.
Esőcseppek moraja zúgja
hangod dalát.

Magdel

Gondolataim

...újra itt van...most szépen ....lágyan ..csendesen
.....igen...az Ősz......ragyogó ,pompázatos színei...
...mintha báli ruhába öltözött volna a természet...
....szinte az izzó vörös,
a napfény színű sárga minden
finom kis árnyalata megtalálható...
...megmutatja tündökletes arcát ,
majd ledobja ruháit és elpihen...

....fura elmúlás szaga van a nedves avarnak,
ahogy a lépteim felkeverik a leveleket......
...a nap még át-át villan a felhőkön ,
megmutatva ,hogy még van ereje...

...a házunk előtti juharfa is sárga pompába öltözött...
...nézem ezt a csodát ,ahogy beragyogja a nappali terét ,
finom ,lágy milliőt kölcsönözve neki...
....enyhe kis szellő játszik a levelekkel ,
ami fénytáncot vetít a falra...

....gyönyörködöm benne....hisz csak pár napig enyém
ez az élmény és napfám is eldobja ékességét ,hogy pihenjen....

...mert itt van ...újra ...csalhatatlanul az ...Ősz!

Gondolataim

	...álom.... ...álom és szerelem..... ...ezek a gondolatok foglalkoztatnak most.... ....hogyis kapcsolódik össze e két fogalom?? Mi köze az álomnak a szerelemhez??? Miért csak álmodjuk a szerelmet annak teljes megélése helyett? .....mert ott a félelem.... ...álmodni jó....elképzelni a Kedvest.. ..minden mozdulatát....a hangját....az érintését, mikor lágyan végig simít felhevült testünkön ...érezni forró kezének nyomát.. ..lágy csókjait.....finom illatát... ..igen,álmodni jó!!!! ...de mi van mikor nem álmodunk? Mikor a képzelet nem csapong, hanem szembe kell néznünk a való életünkkel? ...igen,akkor ott a félelem,mert mi álomban oly csodás, az itt és most szinte rémisztő lehet.... Mi van ,ha nem is olyan kedves? .....ha nem tetszem majd mégse neki.... .....és ha ő nem olyan ,mint képzelem... ...ha....ha...ha...és a félelmeink sorban. Megmérgezik már a még el sem jövőt!!!!!! ...mi lenne ,ha az életünk is álmodnánk vagy az álmainkat is megélnénk? ....talán nem lenne benne félelem? ....talán nem lenne benne szorongás??? .....talán ...akkor még boldogok is lehetnénk? ....igen...álmodni....jó.....

Napló bejegyzés április 25.

	Hangulat
	Szép volt a délután. Csupa lágy és selymes. Kiültem kicsit a kertbe, élveztem a nap símogató sugarait. Gyönyörködtem a tavasz virágaiban, a lila illatos orgonában, a szellőrózsa ártatlan fehérségében, az íriszek feslő bimbóiban.. Minden nyugalmasnak és tökéletesnek látszott,de.... Valami hiányzott.... Te hiányoztál Kedvesem! A múlt életek során velem élő, a jelenemből még hiányzó , de a jövő átsejlő fátylán megvillanó kedves ,Te !!! Hol késlekedsz? Lelkem minden kis rezdülése rád vár !! Gyere haza végre !

Szösszeneteim 2001-ből!

Távoli tenger zenéje száll
nyugtatja lelkem.
Kavargó érzéseim csillapulni
látszanak
Hiányod mégsem hagyja
megnyugodni testem
________________

Nem akarlak látni
Nem akarlak érezni
Szeretni sem akarlak többé.
Csak feledni, feledni
gyűlölni akarlak
Széttépni, mint oroszlány
a zsákmányát
és sírni kiszáradt csontjaid felett.
____________________

Mindenki alszik.
Zsibbadt részegség
mámora zsongítja lelkem.
Indián alszik két lépésre
tőlem
S reménytelen szerelem
dobogtatja szívem.
___________________

Sikolt bennem a szenvedély
az évek telnek, s üres az éj.
Sötétség ,magány, félelem
Már csak ez tölti ki
életem?
___________

A csend béklyóba zár
Testem szerelmet kíván.
Körülölel a sötét éj.
Szeretném ,ha itt lennél
A magány nem nekem való!
___________

Álmodtam az éjszaka-
-nem tudom mit tegyek!
Telihold néz be ablakomon
S érzem, hogy kinevet!
_____________

Magdel 2001

Mikor a fák beszélnek... Mezitláb álltam a fűben. Éreztem , hogy áramlik Földanya energiája a talpamon keresztül, fel először a combjaimba, majd lassan átjárta a hasam,a mellkasom, elérte szívemet és felkúszott a koronacsakrámhoz. Lágyan fújt a szél. A nap sugarai már csak finoman érintettek, hisz lemenőben volt már, mai útja a végéhez közelgett. A nyírfa éppencsak kibúvó levélkéit lágyan ringatta a szél. Beszélt... Először nem értettem, de ő csak beszélt.... Sustorgó szavai a szívembe kúsztak. Hívtak..és én ...mentem... Testem szinte összesímult a fa törzsével. Lehunytam szemem ...homlokom a fának támasztottam. ...átöleltem.... és a fa beszélt. Lelkemhez szólt,szinte eggyé forrtam vele... Eltünt a tér...az idő...minden. Csak mi voltunk ketten egyek. Lágy ringatózását átvette testem és én is nyújtóztam ...ringtam az alkonyati csendben. Békesség járta át lényemet. Boldog voltam...... _______________ Magdel

	Erdély
	Ma pakolászás közben találtam a dolgaim között egy feljegyzést. Felidézte bennem a tavaly nyári nagy kalandomat,Erdélyt. A hegyeket ,a fenyveseket ,patakokat,embereket. Szívesen lennék most is ott.Barangolnék a Hargitán és nézném a Küküllő sodró lendületét,beszívnám a fenyvesek átható illatát. A feljegyzés: Erdély Ezerpompában tarkálló rétek felett tornyosuló fenyvesek. Patak morajlásában elvesző emberi hangok, Lágy szellő símogatta zöldlombú fák, Áfonya bokrok mélyén zizgő apró méhek, Éj sötétjében szikrázó milljó kis csillagok Hiányozni fogtok!! Tehéncsorda lassú tánca az utakon,, Megrakott szekereken mélázó emberek, Székelykapuk hívogató szépsége, Szőlőlugasok átható méregzöld tengere, Hargita csúcsainak hívogató szava. Suttogják:Gyere haza!! ________________ Magdel

pár gondolat!

Kicsit fura talán ,hogy márciusi és áprilisi bejegyzések kerülnek ide,de írtam egyhelyütt egy naplót és szeretném átmenteni ide az ott bejegyzetteket!
Úgyhogy most talán még kicsit kesze -kusza lesz az elején a blogg,de szeretném .ha ezek is ,meg a régebbi kis szösszeneteim is ide kerülnének!!
Verseknek nem igazán merem nevezni őket ,mert csak kósza kis gondolatok :))

Naplóbejegyzés április.9.

	Virág illat úszik a levegőben. Mindent elborító ibolya kékség. Szerény kis virág mámorító illata. Virágzik a ringló.Hófehér virágtenger veszi körbe a fát és illata a méhrajokat is odacsalogatja. Bontja virágait a cseresznyefa is. Holnapra Ő is menyasszonyi ruhába öltözik. És ez csak egy kis séta a kertemben. Tele vagyok várakozással.

Napló bejegyzés április.7

Ma csodás volt a nap! Tele voltam jókedvvel, vidámsággal,vitalitással. Az este mégis valahogy elromlott. Nem tudom talán a már majdnem telihold teszi? Vagy , mert mégsem tudtam beszélgetni este azzal akire számítottam? Most olyan egyedül érzem magam és ez a buta hold is csak bámul be az ablakomon. Mindegy.....A holnap biztosan szebb lesz!

Napló bejegyzés március 31.

Ma március utolsó napja van.
Tavasz!!
Kitárom szobám ablakát, leülök, becsukom a szemem és élvezem a csendet.
Csendet??!
Ami elsőre megérint, az a friss tavaszi szellő illata.Mintha selyem símogatná az arcomat, lágyan, selymesen.
Föld illata van.
Szeretet illata van.
Elmerülök benne.....
Egyre jobban érzékelem a hangokat....
Csend?
Csend hangjait.
Vadgerlék turbékolását, a fekete rigó dallamos hangját, a verebek játékos és pajkos hancúrozását,távolban kutya ugatását.
Tavasz!!
Beszívom minden érzékemmel.Szinte fürdök benne!
Táncol a lelkem, éled a szívem!!!!!!
Boldog vagyok!
egy a természettel!
Csend van.
Mámorító csend.

Gondolatok

Felfedeztétek már,hogy az életünkben milyen hatalmas szerepe van az érzéseinknek?
Olyanoknak,amiknek nem is tulajdonítunk különösebb jelentőséget.
Éljük mindennapjainkat,boldogok,vagy éppen boldogtalanok vagyunk,de az érzéseink,a fő mozgató erőinknek nem adjuk meg a kellő tiszteletet.
Miközben minden cselekedetünket,minden gondolatunkat,vágyunkat az érzésünk járja át,nem tulajdonítunk-tudatosan-neki jelentőséget.
Életünket át és áthatják az érzések,de ritkán veszünk róla tudomást,ritkán hívjuk segítségül őket!
Ritkán alapozunk az érzéseinkre,mégis képesek vagyunk sikereket elérni,sikeresek lenni!!!
Nem használjuk,legalábbis olyan mértékben,amennyire képesek vagyunk,a bennünk rejlő képességeket.Gondoljatok bele,mire lennénk képesek,ha ezeket tudatosan használnánk!!

Ezeket a bennünk lévő erőket,pedig csak TUDATOSAN vagyunk képesek használni!
Amikor harmónia van bennünk,akkor érezzük a jót és a rosszat is.Tapasztaljuk mindkettőt,de nem kerülünk az uralma alá,képesek vagyunk választani.
Ha elveszítjük a harmóniát,akkor vagy csak a rosszat éljük vagy csak ugyanannak az érzésnek a CSAK jó oldalát tapasztaljuk.
Ha csak rossz van bennünk,akkor csak rossz fog velünk történni.
Folyamatosan csak a rossz dolgainkra koncentrálunk úgy rosszá válik az életünk.

Amikor csak a jó dolgokra figyelünk,akkor becsapjuk önmagunkat.Ha csak a jó dolgokat akarjuk megélni,a végén elfelejtjük élvezni.

Harmóniára kell törekednünk!Ezt pedig úgy tudjuk elérni,hogy észleljük a rosszat és ráébredünk,hogy ez nekünk rossz,felfedezzük,hogy másra vágyunk és ezért a vágyért tudatosan teszünk!!

Ma nem tudok elszakadni a géptől. Kinézek az ablakon és csak a szomorú időt látom . Tépi a fákat a szél és esik az eső . Olvasgatok.... és felteszem magamban a kérdést ..... Mi történt a világgal? Mi történt velünk,emberekkel? Miért van ennyi magányos lélek itt? Pedig a magány ellenszere nem egy másik ember,hanem saját magunk. Tudom lehetünk sokan ,akik egyedül élnek, de ez még nem jelenti azt ,hogy magányosnak is kell lennünk. A társtalanság nem feltétlenül = a magánnyal. Szembe kell néznünk önmagunkkal,szeretnünk kell azt a lényt , akik vagyunk és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem is olyan rossz az egyedüllét....már nem a szomorúság sugárzik a szemünkből... Mosolygunk és mosolyunkra választ is kapunk. Nagyon is igaz az a régi bölcsesség: MOSOLYOGJ ÉS A VILÁG VISSZAMOSOLYOG RÁD!!

Szerelmem

Szerelmem úgy tőr fel,mint
Vezuvból a láva
Mindent elönt,mi útjába kerül
és forró izzással veszi körül.

Szerelmem oly mély,mint
a kút hűs vize
Belemerülve húz mélysége le
Örvénylése nem enged felfele.

Szerelmem szárnyal,mint
madár az égen
Szellő repíti tova szárnyain
S röpte meg sem áll a csillagokig.


Magdel

1999 X.

A blues , ami számít

Hideg a szobám
Hideg a testem
üres a lelkem.
Nincs, aki várjon
Nincs, aki kérjen
Nincs,ki szeressen.
Csak a blues ami számít
Csak a blues ami fontos
Csak a blues,a blues a blues.


Rémít az éjjel
Félek, hogy éljek
Nem kell a szesz sem.
Nincsen már pénzem
Nincsen már férjem
Nincsen reményem.
Csak a blues ami számít
Csak a blues ami fontos
Csak a blues,a blues a blues.


Világok harcban
Virágok sárban
Asszonyok gyászban.
Kinek is higgyek
Hol van az Isten
Mond, hol keressem?
Csak a blues ami számít
Csak a blues ami fontos
Csak a blues,a blues a blues.

Magdel

Magányomban

Mikor elcsitul a zaj,
s kutyák vonyítanak az égre,
Magányomban-akkor-várlak én.

Mikor elhallgat a zene
és néma csend ül a szobára,
Magányomban -akkor- várlak én.

Mikor testem lázban ég,
s vágyam nem csitítja senki,
Magányomban -akkor- várlak én.

Mikor ébredez a hajnal,
s ágyamból egyedül kelek,
Magányomban -akkor -várlak én!

Magdel

Vihar

	Távoli morajlással,kisebb fényvillanásokkal kezdődött, de mintha szélsebes paripán vágtatna....itt is volt. Fenséges és gyönyörű látvány! Villámok cikáztak, járták megismételhetetlen táncukat. Hatalmas zendülésekkel válaszolt az ég! Mintha a világ táltosdobosai mind összefogtak volna és egyszerre szólaltatták volna meg dobjaikat! Beleremegett a világ! Aztán..... Egy csepp... még egy.... és lezúdúlt az ég!! Végre!!!! Eső áztatta kertjeinket,fellélegezhettek a növények , virágok! Reggelre más lett a világ. Magdel

Talán azért kezdtem ezzel a kis bejegyzéssel ,mert ez az egyik legrégebbről megmaradt kis versem,szösszenetem:))
Talán 14 éves lehettem mikor írtam!

Szeretném ide feltenni verseimet,gondolataimat,eszméléseimet!!!

Álom Vége. Elégtem, kiégtem. Nem maradt más belőlem csak hamu. Egy marék hamu. -Láttam magam a máglyán és felébredtem. A nap besütött szobánba,a fákon madarak énekeltek. Reggel van. Gyönyörű májusi reggel.... én mégis üres vagyok.... Fehér. Nagyon fehér. _______________ Magdel