| Éjszaka van.... A kissé már fogyó hold bekandikál az ablakomon. Engem néz.Úgy érzem figyel... Bámulok arcába és én is nézem. Egyformák vagyunk mi ketten. Egyedül haladunk pályánkon... kisérőink legfeljebb a csillagok. Csend van...csak néha hallatszik egy-egy távoli kutyaugatás... .... csillagok zenéje hív...csalogat a messzeségbe.. .és én repülök... ...angyalszárnyak repítenek...a hold már csak , mint egy kis csillag látszik a horizonton. képzeletem bámulatos világok felé visz.... hatalmas,fénylő Óceánok.....erdők,ligetek végtelenje...virágzó rétek és mezők... ...hazaértem... ...tóparton kis ház áll...kéményéből vékony füst csík kúszik fel az égre,jelezve ...gyere...várunk haza... otthonod melege vár. belépek az ajtón...és szívem hatalmasat dobban, a kandaló előtt térdepelve felnéz.. .leteszi a kezében lévő fahasábot és elém siet... ...mosolya kedves és lágy...érzem, szeret engem... várt rám... ...megölel és én jóleső érzéssel símulok karjaiba. ...otthon vagyok,megérkeztem.... ...gondolataim visszatérnek szobám falai közé.. .és én még mindig a fénylő Holdat bámulom. Hiányzol Kedvesem!!! Régmúlt találkozásunk emléke könnyet csal szemembe..... Vajon Te most mit csinálsz? Lehet Te is merengő tekintettel a Holdat bámulod és rám gondolsz? ...lehet... | ||||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése