| ...gondoltam,ha már nem csábít annyira a ágyam, hogy végre belebújak és elmerüljek jó mélyen az alvást hozó csendbe... hát akkor írok....na ,de mit is!!! Néha már gondolatok sincsenek Marad a csend! Nem bántó.......szinte élvezem ezt az éjszakai nyugalmat. Nyitva az ablakom és behallatszik a Csend!!! Igen hallatszik:)) Hozzám a csend is beszél!!! Néhol kutyaugatás hallatszik,na meg a vasút távoli zaja, vonatkerekek halk dübörgése!!! Tücsökzene!! Ahogy hallgatom ezt a zenét bekapcsolódik még egy hang. Lágy dallamos kis pihe-puha zörejek ....susogó falevelek! Milyen beszédesek. Szép dolgokról mesélnek.....a nap szikrázó sugaráról ...a szellő lágy simogatásáról.... az eső szomjatoltó finom cseppjeiről. Beszélnek az emberekről is.... a labdázó és a fára felmászó gyerekekről....beszélnek a két idős néniről , kik minden délután megpihennek árnyat adó lombjuk alatt ......hallgatom... figyelek...és beszélnek..... rólam!!! Elmondják ,hogy tudják mennyire szeretem őket ....elmondják hogy ők is érzik , mikor símogatva átölelem a fa törzsét ....elmondják,hogy látják ,mikor szomorú vagyok, ....de elmondják azt is mennyit látnak nevetni ....és várják azt a percet mikor látni fogják , hogy tudok szeretni. Tudják .... eljön az ősz is és nekik menni kell , de ezért nem szomorúak,mert .....tudják újra lesz tavasz ....tudják szeretem a hulló falevelet ,,,,tudják még akkor is csodálom szépségüket ...és igen.....tudják...és mondják....csak mondják.... míg pillám nagyokat nem rebben és csodálatos meséiken mély álomra nem szenderülök...... | |||||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése