naplóbejegyzés július 15.

Azt hiszem , ma elszaladt velem a ló vagy elrepült velem a zene? Nem is tudom.Azt sem tudom ,hogy miért csábított folyton ide a gép elé a mai nap. Úgy látszik ma ez kellett! Olvastam ma itt meglepően szép írásokat, hallgattam jó zenéket és valahogy egy olyan illúzióban éltem egész nap , hogy nem vagyok egyedül! pedig már szeretek egyedül lenni. Régebben az egyedüllét egyenlő volt számomra a magányossággal. Nem is szerettem még pillanatokra sem egyedül maradni. Aztán úgy hozta az élet ,hogy a gyermekeim elmentek itthonról.Kollégiumba,más városba, külföldre...és meg kellett tapasztalnom az egyedüllétet. Megrémültem ,hogy mi lesz így velem. Tele voltam félelemmel. Első időkben nem találtam a helyem. Aztán azt vettem észre...egyre több olyan dologra van időm , amivel addig nem foglalkoztam. Például magamra.!!!! Rájöttem...talán azért féltem annyira az egyedülléttől , mert nem akartam szembenézni saját magammal, a gátlásaimmal,az addigi életemmel. Sok mindent felfedeztem magamban , aminek a létezéséről addig nem is tudtam ....rá kellett jönnöm ,hogy az addigi életem csak rombolta a szeretetem magam felé. Nem szerettem magam. Nem szerettem a tükörbe nézni. Aztán közelebb léptem a tükörhöz...és még közelebb... ....belenéztem és megkérdeztem ...ki vagy Te???? ...a tükör néma maradt,de nem adtam fel!!! Újra és újra feltettem ezt a kérdést , addig ismételgetve ,míg el nem kezdtek jönni a válaszok. Meglepő dolgokat tudtam meg... ......MAGAMRÓL.... Kezdtem megismerni azt az embert , aki valójában vagyok. Az álarcok szép lassan szétmállottak , leperegtek rólam,míg végül nem maradt más ,csak a meztelen lelkem. néztem...és ámultam... ...szépsége rabul ejtett....nem maradt más csak egy tündöklően szép ragyogás!!!! ..Aztán elfordultam a tükörtől és el kezdtem az embereket figyelni. ..vajon ők is ilyenek? Nem csak káprázat ,amit láttam. Segítettem embereknek,hogy merjenek tükörbe nézni ...szembenézni saját magukkal... és úgy érzem már ez megérte....mert .....kezdtek lebomlani a felvett álarcok ....kezdett tisztulni a kép ...látták magukat lecsupaszítva ...tisztán .....emberlelküen. Kezdett áradni a szeretet magunkfelé. ...mások felé....és egyre több és több lett. Vidámabban,mosolyogva járunk,járok az utcán!!! Kedvesebbek velem az emberek, jól érzik magukat a társaságomban ...és nem tudják miért. Pedig egyszerű....igaz...sok-sok fáradságos munka és sok szembesülés kellett ahhoz , hogy kibontakozzon az álarcok mögül a szeretet, de ...kibontakozott....és árad.....egyre több és több lesz. Ez csak azoknak fáj majd,de nagyon , kik nem mernek álarcaik mögé nézni. Nem mernek szembesülni azzal a lénnyel akik ők valójában és élik tovább befalazott, megkövült életüket, ha egyáltalán lehet azt még életnek nevezni.