Olvastam

Nem az én írásom ,de gondolatai enyémek ..úgy érzem itt a helye

"A lelked tervezett magának egy életet, amikor megálmodtad a tervet még tudtad, hogy mit miért tettél bele a tervedbe, akkor még minden világos volt. Aztán megérkeztél ebbe a besűrűsödött állapotba, amelyben nehezebb érzékelni a Fényt, mert nagyobb a távolság. De mindez csak illúzió. Isten szemében Te vagy a mindenség. Éppen így, ebben az állapotodban: kövéren vagy vékonyan, egyedül vagy párban, szomorúan vagy vidáman, kar nélkül vagy karokkal! Ünnepeld magad olyannak, amilyen vagy és a MINDENSÉGBE érkezel! A szívedben tánc van, a szívedben dal van, a szívedben élet van! Táncold, dalold és ÉLD! Ha éled az illúzió fátyla eltűnik és a nehéznek tűnő besűrűsödést elönti a FÉNY. És észreveszed, hogy nem volt távol soha, mert magadban hordoztad. Úgy hívják: LÉLEK. És lesznek idők, amikor újra távolinak érzed, és visszakerülsz a szenvedés állapotába! De ha elfogadod, hogy ez is a mindenség része, megünnepled, táncolsz neki, dalba foglalod akkor egyre rövidebb ideig tart és egyszer csak megtanulsz nevetni. Nevetni a legnagyobbnak tűnő problémán is! Éld, bármilyen is! Így mondasz IGENT!"